Rám dobott inged
Beküldte Z.Konkoly Juci - 2018, február 22 - 19:46
Fogak közt szűrt szitok,
vádol a szó.
Kemény köpet, mi
karcolja arcomat.
Izzó lávaként
csorognak a szavak,
égetnek, sértenek.
Mint kőzápor,
sodornának a földre,
mivoltomat semmisítve.
Számban válasz íze érik,
...de nem...
nem veszem fel,
rám dobott inged!
Hagyom...
csússzon csak tovább,
míg földet ér.
Így nem fojt,
a tehetetlenség szava,
gyűlölet nyála nem csordul,
áradat porba hull.
Gyilkos fullánkja
erőt vesztve
elvesz az enyészetbe.
Hozzászólások
Csilla
2018, február 22 - 19:48
Permalink
Kedves Jutka!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel üdvözöllek közöttünk és gratulálok Parnasszusra került versedhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Z.Konkoly Juci
2018, február 23 - 11:07
Permalink
Köszönöm Csilla
Köszönöm Csilla!
Megtiszteltetés számomra , hogy itt lehetek.
Vaskó Ági
2018, február 23 - 21:16
Permalink
Kifejező vers!
Kifejező vers!
Vaskó Ági
Z.Konkoly Juci
2018, február 24 - 15:54
Permalink
Köszönöm Ágikám, hogy nálam
Köszönöm Ágikám, hogy nálam jártál!