Őszi vers
Beküldte barnaby - 2014, szeptember 21 - 18:47
Múló szeszély a nyár. Minden virág
levett lepel, kabát. Színes ruhák!
A szárny se csap, rebben, feszül.
Szitál, lehull eső. Fagyöngy terül,
se szép, se zöld. Mesélj ma még!
Mi volna jó, mi volna szép?
Nyílik dió, lehullva kopp...
Avar alá benéz a szél. S a barna fák alatt
mi vár, titok? Csak némaság.
Benne rejti minden baját,
ha fájva múl' a nyár. De kár, de kár!
Derékba tört remény!
Az ősz svihák, huncut csaló!
Színekkel telít-fest, nyerni meg szíved.
Örömbazárba zár oldhatatlanul.
Magány se fáj, imára jár, s bealkonyul...
Dalol fütyül, még a madár.
Csipeg, csörög, csivit, csivit,
aszott bogyók, magok, picik...
Aranyra vált sok zöld levél.
Ledér az ősz, dalt súg, mesél.
Zenél a szél. Hajolnak görbe
lombú fák, törve ág földre mind.
Az ősz deres, csípős. Meglegyint.
Ezüst ruhát felölt. A köd meg ing,
belep, takar. Le nem veszed már egyhamar!
Csak a tavasz, csak a tavasz...
Hozzászólások
hzsike
2014, szeptember 21 - 18:50
Permalink
Kedves Barna! Szeretettel
Kedves Barna!
Szeretettel gratulálok a Szerkesztőségünk nevében, szép versed, Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
ermi-enigma
2014, szeptember 21 - 19:14
Permalink
gratulálok...:)
gratulálok...:)