Merre indultam?

Néha még megkeres a gyötrő álom:
zuhatag szélén magamban állok,
kéklő messzeség hegyormait látom,
de mélybe hívnak fehér kristályok.

Titkot rejt a távol, oda kell jutnom,
küldenek üressé lett tegnapok:
értelmét a létnek meg ott találom,
s megélni azt majdan erőt kapok.

Vágy és akarat küzdenek bennem,
az egyik úton végig kell mennem
segítség nélkül, bármily meredek;

mert mindkét útnak titok a vége,
nekem kell járnom, indulok végre.
Egyet lépek, s vizesen ébredek.