Magyar szívből
Beküldte Stef - 2013, január 6 - 23:34
Magyar vagyok, magyar honban,
Itt, hol a szív magyart dobban.
Magyar versek, magyar dalok
Büszkén zengik: „Magyar
Hazám csorba, mégis büszke.
Rózsafán egy apró tüske.
Árpád vezér, Mátyás urunk,
Segítsétek nehéz utunk!
Törzsek voltunk, nemzet lettünk.
Előre, egymásért mentünk.
Hová tűnt az ősi álom?
Azt a hazát, hol találom?
Hol a nép, ki gulyást evett
Aki táncolt, csárdást, hevest?
Hol a föld, hol Petőfit és
Kossuth Lajost beszélik még?
Remélem, majd talpra állunk.
Hiszem, egyszer rátalálunk,
A helyre, hol öröm lennünk,
Ahol szabad lehet lelkünk..
Magyar vagyok, magyar honban,
Itt, hol a szív magyart dobban.
Magyar vagyok, leszek, s voltam!
Nem számít, a határ hol van.
Hozzászólások
Kempelen
2013, január 9 - 11:40
Permalink
Szia! Remélem nem sértődsz
Szia!
Remélem nem sértődsz meg, de szerintem az természetes, hogy valaki valaminek születik. Pusztán a származást kihangsúlyozni számomra semmiféle többletet, művészi értéket nem jelent. A témája annyira triviális, alap, de úgy tűnik ez elég az alaphoz.
Mysty Kata
2013, január 9 - 12:05
Permalink
Az első vsz túltüzdelt a
Az első vsz túltüzdelt a "magyar" jelzővel.
Ismétlése a végén a hatás ellenkezőjét válthatja ki...
Magyar vagyok itt e honban,
itthon a szív ezért dobban...
Zenék , versek, táncok , dalok,
rólunk szólnak ,büszke hangon .
Az követő versszakokat is átírnám..
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Stef
2013, január 9 - 19:37
Permalink
Szia! Nem sértődök meg
Szia!
Nem sértődök meg természetesen, viszont megkérlek, hogy ezt a lekezelő, semmibenéző stílust a későbbiekben hanyagold felém. "de úgy tűnik ez elég az alaphoz."
Stef
2013, január 9 - 19:38
Permalink
Folyamatosan dolgozom
Folyamatosan dolgozom rajta......
Kempelen
2013, január 10 - 13:43
Permalink
Elnézést, nem neked szántam.
Elnézést, nem neked szántam. Zárójelbe kellett volna tennem.
És szerényebben a bemutatkozással is!