Kártyaélek
Beküldte Zajácz Edina - 2011, november 17 - 11:55
Az ingedbe bújtam, hívtak lila virágok.
"Már majdnem akkora vagyok!"
Te büszkén néztél, mikor az égig nyújtóztam benne.
Nem baj, ha térdig ér!
Szemedben visszaragyogtam,
te néhány kártyalapot az asztalra terítettél.
Már majdnem akkora vagyok;
inged ujján egyet visszahajtok.
Kártyaélek metszik a torkomat,
ellened veszíteni fogok;
ma sem tudom lecsapni
a koporsófedelet ...
Hozzászólások
Zajácz Edina
2011, november 17 - 20:28
Permalink
Köszönöm Ildikó :)
Köszönöm Ildikó :)
Bel Corma
2011, november 17 - 20:33
Permalink
Mindig jó olvsani a
Mindig jó olvsani a verseidet... Szép! :)
Zajácz Edina
2011, december 10 - 10:23
Permalink
Köszönöm Bel Corma:)
Köszönöm Bel Corma:)
Zajácz Edina
2011, december 10 - 10:24
Permalink
Köszönöm Joe :)
Köszönöm Joe :)
George Tumpeck
2011, december 10 - 10:32
Permalink
Vidamkodunk , vidamkodunk?
Vidamkodunk , vidamkodunk? ...D Szep komoly vers . Gratula .
G. Tumpeck
ermi-enigma
2011, december 10 - 16:40
Permalink
remek írás...de picit
remek írás...de picit szabályozni kellett volna a "sorokat" mert így megmaradt versformára tördelt prózának...
bocs...