Gyökértelenül
Beküldte hevesieva - 2011, november 15 - 10:25
Némán, gyökértelenül állok,
nem ijesztenek már
csapkodó villámok,
sebzett szárnyaimnak
nem fáj az ég hideg kékje.
Ablakom alatt kopog
az acsarkodó szél.
Homokszemcsék szitálnak,
megkövesült idő didereg,
kinyújtom feléd a kezem,
szélütötten, bambán,
könyörgő alázattal kérlek:
úgy vigyázz rám,
hogy gyűlölni ne tudjak!
Hozzászólások
Sea (nem ellenőrzött)
2011, november 15 - 13:23
Permalink
Kedves Éva! Szeretettel
Kedves Éva!
Szeretettel gratulálok a szép versedhez!
George Tumpeck
2011, november 15 - 13:36
Permalink
Szep vers , Gratula .
Szep vers , Gratula .
G. Tumpeck
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 15 - 17:22
Permalink
Gratulálok.
Gratulálok.
lnpeters
2011, november 16 - 00:23
Permalink
Szép vers - gratulálok!
Szép vers - gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)