Az út végén
Beküldte stapi - 2013, március 27 - 11:14
Ha utad lassan véget ér,
s azt hiszed, nincs tovább,
ne gondold: nem lesz több kenyér.
Új búza kél odább.
Ápolja Teremtőnk keze,
– csűrjeit készíti –
s ha itt aratva hull szeme,
friss kalász pergeti
ért szemét odaát,
szél-szárnyon táncolja
az Élet pezsgő ritmusát.
Itt még harcod van:
tenni kell sokat, sokért.
Szíved torkodban dobban
egy jobb, szebb honért.
Égi kéz tart, emel, ápol;
ha utad göröngyös,
ringó hintót ácsol,
tested fedi szellemi köntös.
S ha munkád bevégzed itt,
majd élvezed egykoron
tetted gyümölcseit.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, március 27 - 11:16
Permalink
Kedves Alkotótárs! Gratulálok
Kedves Alkotótárs!
Gratulálok a szerkesztőség nevében, nagyszerű versedhez.
Bevallom, nekem kedvencemmé vált első olvasásra.
barnaby
2013, március 30 - 00:40
Permalink
Nagyon szép vers, kiváló
Nagyon szép vers, kiváló rímeléssel, ritmussal...gratulálok stapi , üdvözöllek:B:)
stapi
2013, március 30 - 09:47
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen mindkettőtöknek a látogatást és azelismerést!
Üdvözlettel: István
Schvalm Rózsa
2013, március 30 - 13:22
Permalink
"friss kalász pergeti ért
"friss kalász pergeti
ért szemét odaát,
szél-szárnyon táncolja
az Élet pezsgő ritmusát."
Nagyon szép gondolatokból szőtt gyönyörű vers, gratulálok! Üdvözlettel: Rózsa
hzsike
2013, március 30 - 13:54
Permalink
Szeretettel gratulálok,
Szeretettel gratulálok, nagyon tetszett a versed. Zsike:)
stapi
2013, március 31 - 23:32
Permalink
Kedves Rózsa, Kedves Zsike,
Kedves Rózsa, Kedves Zsike, köszönöm szépen, hogy itt jártatok!
Braunel
2013, április 1 - 07:44
Permalink
Kedves István! Ha jól látom,
Kedves István!
Ha jól látom, négy soros keresztrímes versnek indult... ( De lehet, hogy tévedek:)) Mindenféleképp érdekes lett a rímképlete. Különösen a második versszak elsö négy sora fogott meg:
"Itt még harcod van:
tenni kell sokat, sokért.
Szíved torkodban dobban
egy jobb, szebb honért."
Szerintem minden magyar tolforgatónak (legyen az, amatőr, vagy profi), kötelessége ezt az általad megfogalmazott gondolatot követni.
Őszintén gratulálok versedhez!
Barátsággal: Barna
stapi
2013, április 1 - 08:13
Permalink
Kedves Barna! Nem igazán
Kedves Barna!
Nem igazán terveztem el előre, milyen formát adok neki. Feleségem ekkor már nagyon beteg volt és így szakadt fel belőlem a sóhaj. Nem sokkal később jött a "Kongó szívből". Azóta is kong...
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál és hozzászólásoddal erőt adtál.
Szeretettel: István
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 8 - 09:54
Permalink
Kedves Stapi! Szép vers,
Kedves Stapi!
Szép vers, mélyértelmű gondolatokkal, tetszett.
Szeretettel Dyona
stapi
2013, április 8 - 13:37
Permalink
Kedves Dyona, köszönöm, hogy
Kedves Dyona, köszönöm, hogy meglátogattál!
lnpeters
2013, április 8 - 13:51
Permalink
Ez a vers akár a mottónk is
Ez a vers akár a mottónk is lehetne...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2013, április 8 - 14:37
Permalink
Lelkemet itattad át!
Lelkemet itattad át! Köszönöm!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
stapi
2013, május 5 - 21:50
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy olvastatok!