Arra a napra még emlékszem én is
Beküldte Bolgárfalvi Z Károly - 2017, szeptember 28 - 14:33
Arra a napra még emlékszem én is,
izgalmas volt, mikor a csepergős esőben
sétáltunk végig, le egész a térig,
s a vizes ernyőnk védelme alatt
csókban forrtunk össze, a világ közben haladt,
de a világ már nem érdekelt, azt se tudtuk, hol van,
az sem érdekelt már, lesz-e holnap,
csak éreztük testünk enyhe remegését,
felhorgadt vágyunk élve temetését
és azt, hogy a válás mily hitvány szerzet, mert
meglopja éltünkből a sok drága percet,
mit nem tölthetünk együtt, s ez annyira fáj,
annyira éget, hogy kiszárad a száj,
kiszárad a gége, s már erőnk s kedvünk sincs
a kimondott szóra, hogy isten veled kedves,
majd találkozunk holnap,
de addig is hívjál, okvetlenül, érted?
Nem, inkább maradj még, csókolj vissza kérlek,
ó, adj még egy csókot, adj még egy ölelést,
még egy utolsót, százat, aztán már elég
Arra a napra még emlékszem én is
izgalmas ifjúság volt, csepergős esőben
sétálni végig, tavaszi esőben, le egész a térig.
Hozzászólások
hzsike
2017, szeptember 28 - 14:37
Permalink
Kedves Károly!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel köszöntelek, és gratulálok a versed Parnasszusra kerüléséhez.
Érezd jól magad itt nálunk.
Zsike
Haász Irén
2017, szeptember 30 - 14:17
Permalink
Kedves Károly, szeretettel
Kedves Károly, szeretettel üdvözlöm szép versedet, mellyel a portálra bejelentkeztél.
Isten hozott.