A gyermek
Beküldte Zajácz Edina - 2011, november 22 - 10:25
Hétköznapi ruhában álltam az útját.
Elé térdelve néztem,
milyen a horizont ott,
ahol meztelen a lélek,
és tanyát nem ütött a gond.
Figyeltem homlokát,
melyre apró ráncokat
gyűrt a gyenge harag -
majd elsimul szépen,
és kegyetlen harcok
rajta barázdát nem hasítanak.
Szeméből a fény egyre csak árad,
szárazak a feneketlen kutak,
magához emel, hogy ne lássak
szentségtelen utat.
Esténként fejét ölembe hajtja,
pajkos álmain szárnyakat bont,
látom, szálanként mint rakja fészkét
szívében a kék madár.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2011, november 22 - 11:29
Permalink
Kedves EDY! Gratulálok a
Kedves EDY!
Gratulálok a gyönyörű versedhez, ami méltó helyre került a parnasszuson!
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 22 - 16:31
Permalink
Csatlakozom.
Csatlakozom.
Zajácz Edina
2011, november 22 - 20:02
Permalink
Köszönöm Sea :)
Köszönöm Sea :)
Zajácz Edina
2011, november 22 - 20:04
Permalink
Köszönöm Ágotám :)
Köszönöm Ágotám :)
Erika
2011, november 22 - 20:11
Permalink
Nagyon szép vers! Gratulálok
Nagyon szép vers!
Gratulálok szeretettel Edina!