Örökkévaló
Beküldte gosivali - 2020, március 15 - 17:18
Fakuló fényképen
születik újjá tűnt mosolyod.
A régi kertben állsz,
a szelíden lehajló,
megcsontosodott törzsű fák között,
és ez a mosoly felülírja
az örökül hagyott bánatot.
A lombokon átsuhannak itt felejtett,
múlhatatlan tegnapok,
a néma házban élni kezdenek
rég-volt, gyönyörű dallamok,
a mennybolt kristályüvegén
tükröződő végtelen hajnal
újra felragyog,
megcsillannak a régóta fénytelen,
vaksi ablakok,
és a felhők fölött,
szemben a pirkadó Nappal,
hirtelen feltűnik egy álomszép angyal,
majd elsuhan könnyedén,
örökkévaló,
szép mosolyoddal.
Hozzászólások
hzsike
2020, március 15 - 17:21
Permalink
Kedves Vali!
Kedves Vali!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel köszöntelek itt nálunk, és gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
gosivali
2020, március 16 - 07:02
Permalink
Nagyon örölök. Köszönöm neked
Nagyon örölök. Köszönöm neked és mindnekinek, aki időt szánt beküldött verseim értékelésére.
lnpeters
2020, március 21 - 12:14
Permalink
A versben a gondolatmenet
A versben a gondolatmenet teremt egységet. "itt felejtett,
Pete László Miklós (L. N. Peters)
gosivali
2020, március 26 - 14:48
Permalink
Szívből örülök! Köszönöm.
Szívből örülök! Köszönöm. Minden jót!