Anyanyelvem
Beküldte helikon - 2014, december 2 - 20:38
Égig érő piramis vagy, de nem holtakat őrzöl.
Bódult eszű, tunya népség elleniddel flörtöl,
De aki mindig csak Veled van tele,
Szemeit végül karodban hunyja le.
Kerültünk miattad már alig-ember sorba,
Voltunk perc-lények kényszerű játéka.
Te fogtad kezünket világégés közben,
Veled erősödtünk akaratban, hitben.
Óvó Anyácskánk vagy, Hozzád lehet bújni,
Halljuk ereidben saját vérünk zúgni!
Riadtan figyelünk, fiaid aggódnak:
Új bálványimádók tépnek, marcangolnak!
Nélküled majdan a semmiségbe veszünk,
Magyarként nem zenghet ősi énekünk!
Zagyva motyogás lesz utolsó imánk,
S örök mementó sírunkon a fejfánk.
Megtartó Reményünk, itt áll egy hű fiad,
Ki e torz világban vigyázza álmodat!
Ne hagyd, Teremtőnk, hogy meggyalázzák testét,
S az ordas világban árokszélre vessék!
Hozzászólások
hzsike
2014, december 3 - 08:09
Permalink
Kedves "Helikon!" Szeretettel
Kedves "Helikon!"
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez Szerkesztőségünk nevében.
Zsike :)
helikon
2014, december 8 - 13:08
Permalink
Köszönöm szépen,de Nektek, a
Köszönöm szépen,de Nektek, a Csapatnak, köszönhetem ezt a megtiszteltetést !
hubart
2014, december 9 - 10:29
Permalink
Versed Parnasszusra
Versed Parnasszusra kerüléséhez én is gratulálok!