Életperem
Beküldte napfeny - 2024, január 5 - 17:07
Jégkarcos csöndben
sikolytalanul függök
rommá porlott vágyaim
peremén.
Vérpadkalodában
lelkem rebben,
testem dermed
lenyesett szárnyaim
csontszilánkjain.
Zuhanni vágyom!
Szabadulni
testem börtönéből.
Elengedni létem peremét.
Sorsőröm könyörtelen.
Akaratára ráalélva
elfogadom végzetem.
Maradok fájni, lenni.
Létem
Elviselhetővé tűrni,
amíg tudom...
amíg lehet.
Hozzászólások
Kankalin
2024, január 5 - 19:48
Permalink
Kedves Mónika!
Kedves Mónika,
szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez! :)
napfeny
2024, január 5 - 19:41
Permalink
Kedves Kankalin :) és
Kedves Kankalin :) és tisztelt Szerkesztők!
Óriási megtiszteltetés,hogy a versem a Parnasszusra kerülhetett. :) Köszönöm szépen mindenkinek.
Körülölelő szeretettel:
M.