Az egekig felemel
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2019, június 7 - 19:16
Én nem bírok el a szerelemmel,
agyonnyomja törékeny lelkemet.
Van úgy, hogy az egekig felemel,
vagy elevenen, végleg eltemet.
Határaim feszegetve élek,
szívemben vannak még rejtett zugok.
A testem nyomja tonnányi vétek,
de már javulok, épp hozzád futok.
Hozzászólások
Haász Irén
2019, június 10 - 19:05
Permalink
Örömömre írtad, Erzsikém!
Örömömre írtad, Erzsikém!
Nagygyörgy Erzsébet
2019, június 11 - 13:24
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Köszönöm, hogy olvastad.
Erzsike
lnpeters
2019, június 16 - 13:15
Permalink
Elbírsz vele, drága Erzsikém!
Elbírsz vele, drága Erzsikém! Versedet olvasva úgy tűnik, a java még hátravan...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2019, június 16 - 19:02
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy olvastad.
Remélem lesz még kedvem az élethez.
Erzsike
lnpeters
2019, június 19 - 17:18
Permalink
Legyen! Van miért!
Legyen! Van miért!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2019, június 20 - 18:34
Permalink
Köszönöm, úgy legyen... :)
Köszönöm, úgy legyen... :)
Erzsike