Ámulat
Beküldte egyszeruen - 2021, augusztus 9 - 20:53
Mintha szurdok nyílna fényözön nyomán,
és fák között az út hasalva nézi.
Lombok árnya lenn, mint földi zongorán,
Bartók csodás „Madárdal”-át idézi.
Dús meleg ölel, s mi ébredt oly korán,
most csönd odúba bújik. Szélen régi
gally időz, ruhája társa homlokát
simítja álmatag, hajolva félig.
Megpihen, tűnődik régi önmagán,
mi is volt hajdanán; magonc danája
mára szép korúra vált, de már legyint...
Elrévedek, és a kép magába zár,
összeolvadok vele. Lelkem járja
át ecsetvonáson tája rejtekit.
Hozzászólások
lnpeters
2021, augusztus 11 - 08:37
Permalink
Sok igen szép motívum van
Sok igen szép motívum van ebben a versben.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
egyszeruen
2021, augusztus 11 - 11:56
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy
értékekte leltèl a gondolataimban!
Vuts Józsefnè (egyszeruen)
Kankalin
2021, augusztus 21 - 19:26
Permalink
Kedves Egyszerűen!
Kedves Egyszerűen!
Ismerem néhány versedet, megállapítom, hogy egyre könnyedebb stílusban írsz. Kezded szabadon beleengedni magad a sorokba. Ez jót tesz a tartalomnak, mert érthetőbb.
Mindig van min javítani, itt például leginkább a rímeken lehetne, de összhatásában élményt nyújt a szonetted.
"Bartók csodás Madárdalát idézi" - így írnám, nem kell idézőjel, felfeded a szerző kilétét.
Olykor ilyen apróságokon múlik, hogy még gördülékenyebb és élvezhetőbb legyen, amit szeretnél átadni.
A "csöndodú" egy szó.
Nem könnyű "lazának" lenni, én már csak tudom. Ezt is gyakorolni kell, de minél többet írsz, annál jobban ráérzel majd ennek ízére.
Örömmel olvastalak! :)
egyszeruen
2021, augusztus 22 - 18:33
Permalink
Kedves Kankalin!
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen az útmutatatásaidat, javaslataidat, mindig örömmel veszem!