A magyarokhoz
Beküldte Csilla - 2021, március 13 - 13:22
Papírmaséba gyűrt, csirizzel írt jelen,
ma már a múltba vész temérdek intelem,
kihűlt tüzek helyén üszökbe lép a láb,
az öntudat, vajon, nem adja még alább?
Lehet kapaszkodó az új tavaszremény,
hogy égni kész a szív parányi őrhelyén,
talán a renyhe tél hitét se verte szét,
csak élni vágyjon és szeretni nemzetét.
Hozzászólások
hzsike
2021, március 13 - 21:13
Permalink
Gratulálok remek versedhez,
Gratulálok remek versedhez, Csillám. (A versenyben is megállná a helyét. :) )
Ölellek.
Csilla
2021, március 14 - 11:37
Permalink
Kedves vagy, köszönöm, Zsikém
Kedves vagy, köszönöm, Zsikém! "Megnéztem", hogy mennyire volt nehéz a feladat. :)
Ölellek én is!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2021, március 15 - 08:54
Permalink
Gyönyörű képekbe sűrítetted
Gyönyörű képekbe sűrítetted az aktuális mondanivalót, drága Csilla! Gratulálok!
lnpeters
2021, március 17 - 12:02
Permalink
Szép!
Szép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2021, március 17 - 13:20
Permalink
Kedves Feri, Laci, köszönöm
Kedves Feri, Laci, köszönöm szépen!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/