Nagyanyám kenyere
Beküldte hzsike - 2020, augusztus 28 - 11:49
H.Gábor Erzsébet
Nagyanyám kenyere
Emlékszem tisztán; gyermeki fejjel,
illatos csókkal keltett a reggel.
Annyira jó volt! - belém ivódott.
Senki, csak én, meg nagyanyám volt ott.
Hajnalban kelt, s a tésztát dagasztva -
reccsent az éltes padló alatta,
merengve dúdolt, s pirult a kenyér...
Nem maradt tétlen a drága tenyér
addig se, amíg kisült a kincsünk
- a jóban, s az Úrban, mindig is hittünk -,
ujjait lágyan egymásba fonva,
hálaimáját csendesen mondta.
Amikor kihűlt, asztalra tette,
mennyei illat ringott felette,
keresztet "írt rá", megsimogatta,
szótlanul szelte, s kezembe adta.
A számban omlott, éhesen nyeltem,
s édeni fénnyel telt meg a lelkem.
Őrzöm a percet, s úgy él az emlék,
minthogyha most is kisgyermek lennék.
Hozzászólások
lnpeters
2020, augusztus 29 - 18:50
Permalink
Meghatóan szép!
Meghatóan szép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2020, augusztus 31 - 12:34
Permalink
Ezek az igazi, szép emlékek.
Ezek az igazi, szép emlékek. Egy életen át velünk maradnak. Nagyon szép, jó volt olvasni :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2020, augusztus 31 - 20:43
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, Csillám, és Laci.
Ölelésem. :)
Haász Irén
2020, szeptember 1 - 15:28
Permalink
És micsoda kenyerek voltak
És micsoda kenyerek voltak azok...!!! Jaj, hová lettek a régi pékek, kenyerek, nagymamák...!
hzsike
2020, szeptember 9 - 19:36
Permalink
Igen, az ízét még most is a
Igen, az ízét még most is a számban érzem, Irénkém. Puszillak. :)