Hiábavalóság
Beküldte Gulyás Katalin - 2019, június 25 - 21:45
A hideg fémen csikorog a kerék,
alatta a szeretet van,
Attila meg odébb.
Verssel törli könnyes szemét
míg ócska padon gubbaszt.
Felette egy elvetélt vágy
gyászos Napja virraszt.
Megpörzsölte a lényeget,
így kormos, aki vallja.
Kódolt sorok fehér lapja
ma a közönyt falja.
S falta akkor,
és vászonra is folyton poklot festett.
Cézanne színe kevés volt itt,
az egyensúly rég vesztett.
A harmónia díszfunkció agysejtjébe botlott,
túl magas a tűrésküszöb,
az egység összeomlott.
Széthúzás van, és feladás.
Az emberiség fáradt.
Sok évezred fölös kínja
múlt folyóba száradt.
Messze vitte a memória,
az emlékezés fáraszt.
Mi anyatej volt vérerekben,
ma bíborral fest lázat.
A vágy a régi, a nemzedék új,
csak barlangrajzát sírja.
De kevés a lét az eszmélésre,
temetetlen sírja.
Hozzászólások
Csilla
2019, június 25 - 21:46
Permalink
Kedves Katalin!
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Gulyás Katalin
2019, június 27 - 10:49
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm szépen!
Gulyás Katalin