Tengerkék
Beküldte Juci - 2018, január 17 - 19:55
Ólomlábakon járnak az évek,
Sáros bakancsok szívemre lépnek.
És a kék madár, oly messzire száll,
Elnyeli némán a látóhatár.
Megfogom neked! Már a karomon ül!
De mire felnézel…huss! Elrepül!
Keresem, várom, eltűnt nyomtalan.
Felhő úszik az égen hangtalan.
Esőcseppeket szórnak az egek
Lassan oszlanak a vad fellegek.
Félénk napsugár áthatol köztük,
Egy szivárványhíd ragyog fölöttünk.
És látod? Rajta ül a madár!
Te csak nevess! Majd a válladra száll!
Kékre festi rögtön az égboltot
Kacagnak ránk föntről a csillagok.
Kéklő végtelen, kéklő messzeség!
A távolság oly csábító, oly szép!
Elérhetetlen csodákról dalol,
Míg a béke szunnyad tán valahol.
Virágokat rajzolok a porba.
Béke-virágok. A szél elfújja.
Harmatból épült szeretet-házam
Felszívta a Nap, nagy most a károm.
Halk-szelíden morajlik a tenger
Benne Krisztust látom a kereszten.
Jóságos arca tiszta, mint az ég.
Mely kék lesz megint. Olyan tengerkék.
Hozzászólások
Csilla
2018, január 17 - 19:58
Permalink
Kedves Juci!
Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Juci
2018, január 17 - 21:28
Permalink
Kedves Csilla! Nagyon szépen
Kedves Csilla! Nagyon szépen köszönöm!
Blank Judit