Júdás csókja
Beküldte dombymelania - 2015, július 25 - 14:27
Júdás csókja kevés lett volna,
ha a tömeg nem kiált feszítsdmeget.
Pilátus menteni próbálta, hiába,
Krisztus halála kellett az embernek.
Gúnyolták, ostorozták szöges szíjjal,
s ő meggyalázását szó nélkül tűrte,
fejére tövisből koronát fontak,
vérző testét királyi palást égette.
Háta roskadt kereszt terhe alatt,
amint a dombnak felfelé cipelte,
Veronika kendőjén vérző arca
emlék, öröksége az embernek.
Kik gyógyultak, s hittek benne, hol voltak,
tudván, miként szögezik keresztre!
Az ég sötétté vált, mikor magát áldozta,
de kaput kegyelmünkért nyitotta fent.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, július 25 - 14:28
Permalink
Szeretettel gratulálok versed
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!