Egyedül
Beküldte kolevandras - 2015, április 19 - 12:54
Megannyi szó után a néma csend,
riadt a szív, a lélek összetört.
Az elme zúg, a fénye csak dereng,
a kéz remeg, a bánat újra tölt.
Sivár szobádba kényszerít az éj:
hamis gyönyör fakad, sovány vigasz.
Tükörbe suttogod, ma sincs esély,
egy árny felel csupán, ez így igaz.
Vörös szemedre festi fátylait,
s a hajnalokra átkot ír a múlt.
Az ég eléd teríti ráncaid,
ma gyűrt papír, mi egykor elsimult.
Ha fönt a nap, remény fakad megint,
haladsz tovább göröngyös úton át.
Szemed keres: ki az, ki rád tekint,
talán találsz egy új, igaz csodát.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, április 19 - 12:59
Permalink
A Szerkesztőség nevében
A Szerkesztőség nevében szeretettel gratulálok szíveket érintő, szép, mély versedhez.
Haász Irén
hzsike
2015, április 19 - 13:29
Permalink
Szeretettel gratulálok,
Szeretettel gratulálok, gyönyörű, jambikus versedhez, kedves András.
Zsike :)
Csilla
2015, április 19 - 14:09
Permalink
Öröm ilyen csodaszép verset
Öröm ilyen csodaszép verset olvasni!
Nagy szeretettel gratulálok remekbe szabott költeményedhez és a helyezéshez! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2015, április 19 - 14:59
Permalink
Kitűnő vers!
Kitűnő vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Della
2015, április 19 - 16:22
Permalink
"Ha fönt a nap, remény fakad
"Ha fönt a nap, remény fakad megint,"
Szépséges!
Gratulálok: Maria
Bieber Mária
2015, április 19 - 22:44
Permalink
Gratulálok! Nagyon szép ez az
Gratulálok! Nagyon szép ez az időmértékes vers! Tartalmilag is remek!
Bieber Mária
(Hespera)
kolevandras
2015, április 21 - 21:46
Permalink
Nagyon szépen köszönöm a
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő, elismerő szavakat!
Sztancsik Éva
2015, április 30 - 22:00
Permalink
Elismerésem. A képeid (is)
Elismerésem. A képeid (is) elragadóak, igazi lélek-nemesítő sorok. Üdv. Éva