Gyöngyös Imre újabb műfordításai
Elizabeth Barrett-Browning:
A tekintet
Az Üdvözítő Pétert méri fel:
Feddés helyett a mennyei szigor,
a megtagadott Úr nézése forr:
Dörgés nélküli megrovás felel
az árulónak, s ki sem jegyzi fel,
a bántott szemben mennyi kegy honol,
vagy bakó-pallost tűrt mártír-mosoly.
A viszály mily kegyelmet érdemel?
Istenségére hederítve sem
Péter riadt káromkodásba csap:
"Nem láttam ezt az embert sohasem!" --
Rádöbbenve, hogy ez Istent tagad,
a színük elől némán kint terem,
s csendjét megtörve sír keservesen.
E. Barrett-Browning
Megértés
Gyengéd szívű barátok gyengédsége
egy szívbe hogyha összegyűlne mind,
s erősödne, míg benne vér kering
nem kárára, de inkább életére,
adnám szívem baráti tenyerébe,
hogy gyúrjon abba gyengédség szerint
okot, feltételt, eszközt, amely int
ingatag búmra s hamis eszményére
nyíltan feltárva, akkor is, ha már
hangom rekeszti, s ráncol homlokon.
Ó, angyalok ezért csúfoljatok!
A megvetés keserű gúnya vár,
viselt türelmem nem veszi zokon:
Istennel örök négyszemközt vagyok.
Elizabeth Barrett-Browning
A Kilátás
Úgy gondolom -- mint nyűgös gyermekek,
ha arcukat nyomják ablaküvegre,
és arra párafoltokat lehelve,
homályosítva kinti képeket,
mit alkotójuk tőlük rejteget,
jövőnk látása előlünk így szelve
fáj hivatásunk ismeretlen elve,
hogy kilátásunk titokba reked.
Ne élj bánatban! Légy erős, derék!
Ember! Testvér! Ne hüppögj ily zokogva!
Tartsd tisztán lelked ablaküvegét!
Sorsod látványa tárul ablakodba,
hogy nyugton láthasd napnyugtád egét
végső célod fényében megnyugodva!
Oscar Wilde:
Milton! Lelked itt hagyta – gondolom –
a sok fehér sziklát és ostromtornyát;
hamuszürkévé hullt unalom.
E némajáték-utánzó koron,
agyagröggé ítéli rosszallón.
E szigetország földjét látva a
s nem szeretik: O Isten! E haza
E. Barrett-Browning
Jókedvet tanít az Ok
Túl hirtelen vagyunk panaszra kész
Oscar Wilde Égi kelmét vágy a költő Enyém, ha lehetne az ég-ruhacsipke,
Oscar Wilde |
||
|
Hozzászólások
Haász Irén
2013, november 16 - 18:41
Permalink
Gratulálok a szép
Gratulálok a szép fordításokhoz.
Milyen véletlen, a két Yeats verset én is lefordítottam, de nem tettem fel ide, mivel nincsenek műfordítások ezen az oldalon. Mintha kicsit mostohagyerek lenne a műfaj, kevesebben is olvassák. Pedig nagyon érdekes más népek nagy költőinek gondolatait megismerni. És nagy munka megismertetni saját nyelvünkön színvonalasan, szépen.
Elizabeth B. Browningtól a "Portugál szonettek" pedig épp a múlt hetekben volt olvasmányom...:))))
M. Karácsonyi Bea
2013, november 17 - 14:56
Permalink
Elolvastam őket én is már, a
Elolvastam őket én is már, a kedvencem a Requiescat. Fordítani verset biztosan nem könnyű, nagyon szépek lettek.
Gratulálok a fordítónak.