Fiúnak, az útra...

Még messze van tán a torkolat,
mely utunkat bontja kétfelé,
szívembe mar a gondolat,
hogy fontosnak tartott dolgokat
felejthetek ki éppen én...

A zsákodba készített csomag,
mely ott lesz, ha utunk ágaz el,
tartalmazza az álmokat,
én már végigéltem számosat,
folytathatod míg létezel...

Mert azokból áll a lét-motor,
mely szívedbe önti képeit,
kamrába robban, úgy sodor,
mint konkvisztádort a büszke kor,
s vitorlád fordul szél szerint...

Hát kalandra fel, víg Ifjúság,
a Fiút teremtő új Remény,
kihívón int a nagyvilág,
hogy "fedezz fel engem", s vár terád
a háborgó lelkek tengerén...

De legfontosabb, mit adhatok,
nem talmi képzet, a pillanat,
nem egy hatalmas nagy titok,
az, mire álmodat rakhatod:
a hit, ami örökre megmarad...

Hozzászólások

Szép, bölcs, és megható útravaló.

Többek között erénye, hogy nem "barokkos"   pedig ilyen  ( személyes?)  témában  nehéz objektívnek maradni.

Ölelés érte

M. Karácsonyi Bea képe

Szép, lírai vers...

Köszönöm, és örülök, hogy tetszett nektek. Valóban nem kenyerem a "barokkos, rokokós" túlcicomázás. Lehet komolyabb líraisággal is érzelmeket közvetíteni, legalábbis én ezt vallom.


Mysty Kata képe

 "...ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. " Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Remek vers! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Kedves Toma, ez remek vers, a témához kellően komoly, és a képeid egyszerűségükben is igen kifejezőek. Kalapot emelek előtted!