Hájmonológ
Hájmonológ
(Edmond Rostand után szabadon)
Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán
hozzám vágott szava egy igazán
földbedöngölő sújtással fölér,
nagyon téved, mert ennyit csak: „kövér”
bárki mondjon, elhajtom, mint itten
e szánalmas kis legyet legyintem.
De ha elméje értő szót fogad,
mondhatta volna szebben, kis lovag,
más-más stílusban akár... példaképp:
kezdhette volna mintha szánna épp:
„Hölgyem, önnek mily nehéz lehet
folyton cipelni mázsás terheket!”
aztán aggódóan: „Ó, asszonyom,
nem fél, hogy valakit tán összenyom?”
vagy lelkesen: „Lássátok emberek,
mily tökéletes forma a kerek!”
vagy bosszúsan: „Álljon inkább amott,
ne takarja előlem a Napot!”
vagy hízelgőn: „Édes kis húsgolyó,
magából habzsolgatni volna jó!”
esetleg bambán: „Hát ez miféle?
Egyforma ennek hossza és széle...”
vagy sportosan: „Inkább átugranám,
mintsem, hogy megkerüljem önt, Madame.”
elismerőn: „Egészen megrázó!
Lenyűgöz e farsúlyos bombázó.”
vagy üzletiesen: „Mondja, mennyi
szövettel lehet testét befedni?
És ha fényképet készítenének
önről, úgy hány tekercs film telnék meg?”
katonásan: „A világ szalutál,
ha egy ország ilyen lábakon áll.”
de akár irigyen is szólhatna:
„Ennyi hájjal éhen nem halhatna,
ha nekem volna ennek csak fele,
tán már a bőségbe fulladnék bele.”
vagy mondja vígan: „Tudja-e kis hölgy,
hogy minden léptét követi egy völgy?”
kihívón: „Ekkora elefántot
a világon még senki nem látott!”
tudományosan: „Súlya érthető
okokból ésszel fel nem mérhető,
mert úgy konvergál a végtelenhez,
mint a végbelem az alfelemhez.”
vagy kíváncsian: „Mondja, kedvesem,
mit rejteget belül e zsírhegyen?”
vagy gyermekin: „Maga nem is néni,
hanem egy pufók, óriás bébi!”
És végül mondhatta volna azt is
kis ficsúr: „Ön egy csodás galaxis,
amely körül, ha keringnem kéne,
utam fényévekben volna mérve.”
De hogyha eme hosszú szófolyam
nem bennem, hanem magában fogan,
s elébem tárja büszkén, peckesen,
akkor sem bocsátom meg, nem, sosem,
mert magamat kigúnyolom, ha kell,
de hogy más mondja, azt nem tűröm el!
/A jelölt részek Edmond Rostand "Cyrano de Bergerac" című színművéből vett idézetek, Ábrányi Emil fordításában./
(2008)
Hozzászólások
Toma
2012, február 27 - 17:31
Permalink
Nem kérdés: zseniális... jaj,
Nem kérdés: zseniális... jaj, de jó. Nem találok szavakat, Madame! Felicitacion!!!!! (Ezt Rostand mondta volna!!)
Weinberger
2012, február 27 - 18:50
Permalink
Örülök, hogy idehoztad. Mivel
Örülök, hogy idehoztad. Mivel a szöveg is örök (megérdemli), alapjában véve a róla való észrevételeim sem változtak azóta. Fiatalkorom kedvelt színházi darabja és olvasmánya is volt a Cyrano, abból is különösen az ''Orrmonológ'' meg a ''Megdöflek a versem végén'' ballada. Örülök, hogy megemlítetted a szöveget magyarító Ábrányi Emil nevét.
A versed pedig szenzációs, a szóválasztás egyszerre idézi vissza a Cyrano keletkezési idejét és napjainkat. A szójátszadozás mindig kedvelt időtöltésem volt, ezért mindig örülök, ha ebben a hobbimban társra lelek, Te pedig nagyon otthon levőnek látszol ebben.
Judit
2012, február 27 - 23:58
Permalink
Az "Orrmonológ" és a
Az "Orrmonológ" és a "Megdöflek..." nagy kedvenc nálam is, de az egész darabot nagyon kedvelem.
Mysty Kata
2012, február 27 - 20:47
Permalink
Bravúrosan szórakoztató! De
Bravúrosan szórakoztató! De nagyon jó!
Engedelmeddel sok barátomnak szerzek vele örömöt!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Judit
2012, február 27 - 23:56
Permalink
Köszönöm elismerő soraitokat.
Köszönöm elismerő soraitokat. Örülök, hogy örömet szerezhettem nektek ezzel a verssel. :-)
Cecilia
2013, november 12 - 10:33
Permalink
Kedves Judit, ez a versed
Kedves Judit, ez a versed -is- egyszerűen sziporkázik.
Engedelmeddel máris elviszem kevésbé napfényes napokra tartogatva.
Isten adja, sok ilyen és hasonlóval örvendeztesd meg az olvasókat!
Kőszeghy Miklós
2012, február 28 - 07:33
Permalink
Már régen olvastam ezt a
Már régen olvastam ezt a versedet, akkor is nagyon tetszett, az élmény ma sem változott.
Judit
2012, február 28 - 10:26
Permalink
Köszönöm, Miklós.
Köszönöm, Miklós.
Braunel
2012, február 29 - 15:32
Permalink
Hát ez nagyon tetszett.
Hát ez nagyon tetszett. (Kicsordult a könnyem a nevetéstől) ... Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok kedves Judit.
Üdv.: Barna
lnpeters
2012, február 29 - 23:57
Permalink
Juditti, ez remek!
Juditti, ez remek!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Judit
2012, március 1 - 10:24
Permalink
Barna, Laci, nektek is
Barna, Laci, nektek is köszönöm elismerő figyelmeteket.
Judit
2012, március 19 - 11:22
Permalink
Most találtam a
Most találtam a neten:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=-VlJa-yxh5I
hubart
2012, március 19 - 12:01
Permalink
Sziporkázóan szellemes!
Sziporkázóan szellemes! Gratulálok!
Szeretettel: Feri
Judit
2012, március 19 - 13:18
Permalink
Köszönöm, Feri. :-)
Köszönöm, Feri. :-)
Judit
2012, március 19 - 13:19
Permalink
Örülök, hogy tetszett, Joe.
Örülök, hogy tetszett, Joe.
vasiszabojános
2013, november 12 - 08:26
Permalink
Évekkel ezelőtt olvastam -
Évekkel ezelőtt olvastam - akkor Judit panaszkodott is, hogy mindenkinek ez a líra kell -, dehát ez egy REMEKMŰ! Nem "kanonizált" költőtől, még nem olvastam ennél jobbat... (Persze, Judit többi írása is is KIVÁLÓ!)
stapi
2013, november 12 - 20:21
Permalink
Sziporkázó! A címe lehetne
Sziporkázó! A címe lehetne akár "Hájbájológ" is. :)