Bohém rapszódia
Beküldte Toma - 2011, november 10 - 11:34
Mikor Párizs utcái még üresek,
akkor járok én ott, a leselkedő,
egy senki, pusztai semmirekellő,
ó város, benned szánalmat keresek.
De, költőd lennék, ha meghallod szavam...
Vegyél be, szívj magadba, és ne vess ki,
ahogy löktél már annyi kóbor lelket,
űzött álmokat, boldog, kéjes tervet,
átkoztad, hogy aztán magad nevesd ki.
De, festőd lennék, ha meglátod színem...
Montmartre, festők tere, te ölelj körbe,
állványon szárad lelkem, mint vásznaim,
rólad pasztellben szőtt művész-álmaim,
s a sanzon, La Bohéme, száll körbe-körbe...
Hozzászólások
Toma
2011, november 10 - 11:36
Permalink
Csak azon apropóból, mert a
Csak azon apropóból, mert a Montparnasse (Parnasszus hegye)Párizs művésznegyedének a neve, ahol a Montmartre van...
Sea (nem ellenőrzött)
2011, november 10 - 11:44
Permalink
Tetszik...nagyon szép vers.
Tetszik...nagyon szép vers.
George Tumpeck
2011, november 10 - 13:11
Permalink
Erdekes vers , tetszik .
Erdekes vers , tetszik .
G. Tumpeck
Toma
2011, november 10 - 22:46
Permalink
Igen Joe köszönöm, valóban rá
Igen Joe köszönöm, valóban rá kellett jonnom az évek alatt hogy én ilyen lüktető tipusú versiró lennék. Nagyon szeretem a változó dinamikajú alkotásokat, amelyek néha gyógyítanak, néha lassítanak... Mint maga az élet.
Mysty Kata
2011, november 10 - 19:04
Permalink
Ölelkező rímeid után én
Ölelkező rímeid után én állok sorba!
gratulálok! -- "ne vess ki!nevesd Ki!" --
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Toma
2011, november 10 - 22:47
Permalink
Köszönöm Kedves Kata
Köszönöm Kedves Kata
Justice
2011, november 10 - 21:09
Permalink
Szép. De ha ilyen magasra
Szép. De ha ilyen magasra teszitek, Lacival a mércét, már a blogba sem merek majd írni :)
Gratulálok.
Cseri János
Toma
2011, november 10 - 22:48
Permalink
Köszönöm. Hidd el, sok múlik
Köszönöm. Hidd el, sok múlik a gyakorlason, így csak folytasd...
kingfisher
2011, november 10 - 22:05
Permalink
Ó, ez nagyon szép! Légies,
Ó, ez nagyon szép! Légies, könnyed, művészi ez a vers! És valóban pont ilyen a Montmartre és Párizs: festői szépségű, mely oly sok művészt megihletett. Nagyon tetszett. Párizs is, és a versed is.
Toma
2011, november 10 - 22:51
Permalink
Köszönöm Neked. Éltem ott pár
Köszönöm Neked. Éltem ott pár hónapig. Csak ültem a téren, egy kávézóban, és csak szívtam magamba a tér lelkét...
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 11 - 05:29
Permalink
Le vagyok gűnyözve! Szépek a
Le vagyok gűnyözve!
Szépek a rímek, lebeg az egész.
Nagy gratula.
Toma
2011, november 11 - 08:43
Permalink
Köszönöm Ágota hogy velem
Köszönöm Ágota hogy velem lebegtel! :)
lnpeters
2011, november 11 - 07:26
Permalink
Kzdem érezni a stílusodat,
Kzdem érezni a stílusodat, Toma. Könnyed, légies, álmodozó, éterien fikozofikus.
Szép a versed!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, november 11 - 08:46
Permalink
Na ez nagy szó, barátom! (azt
Na ez nagy szó, barátom! (azt jelenti, hogy van stílusom. :) de remekül érzed, én magam is romantikus és filozofikus alkotónak tartom magam. De, azt hiszem, hogy stilusunk nincs nagyon messze egymástól, a tied is kellően filozofikus és mely, szép archaikus hagyományokat ápoló formákkal.
Weinberger
2011, november 11 - 08:48
Permalink
Éppen ideje, hogy színre
Éppen ideje, hogy színre lépjen a rossz zsaru. Mindenek előtt: határozottan ellenzem, hogy a "De" után vessző álljon. Azután megfontolásra javaslom a kezdő strófa ilyetén modifikálását:
Mikor Párizs utcái még üresek,
akkor járok én ott, egy tekergő
senki, pusztai semmirekellő,
s benned, város, szánalmat keresek.
Határesetnek, ízlésbeli kérdésnek tekintem a "körbe" szó önrímként való használatát: akár maradhat is, de a "te ölelj körbe" képnek van számomra egy olyan árnyalata, mintha nem túl sok szabad mozgásteret hagyna.
Természetesen szándékosan vagyok provokatív, ez a szerepem.
Toma
2011, november 11 - 09:49
Permalink
Kedves Miki, tudom hogy amit
Kedves Miki, tudom hogy amit fel kell tenni, mármint kérdésben, azt fel kell tenni. Köszönöm javaslatodat. Tudom, hogy nem tetszik számodra a ritmus, nem tetszik a leselkedő szó ritmusa... A költői szándék viszont nagyon fontos. Én kifejezetten úgy éreztem hogy meglesem a várost, kilesem hajnalonkent, amikor meg üres (nem céltalanul tekergek, hanem meglesem titkait). Itt nekem ez a jelző nagyon fontos. A másik eltávolított szó, az egyik legfontosabb a versben, az "Ó" ohajtast jelző hang... Hát enélkül a versem meg számomra béna kacsa lenne... Ez a hang az, amit először kiejtek, ha erről a városról filmet, képet látok, vagy elmegyek ide: ez jön ki a számon : "Ó, Párizs!"
Nagyon fontos nekem a dinamika. A ritmus gyakran másodlagos. Kell bele egy lüktetés (megállás, gyorsítás, mintha élne a vers...) ez maga a vers sava borsa. A vers belső élete.
A vesszot vártam! Elmondom neked hogy egy versiró barátom mondta: milyen erősek az ohajtasaid "de ha meghallod szavam..., de ha meglátod színem... Akkor majd nem vetsz ki". Így van ez a közbevetett mondatokkal, megakasztjak a ritmust, de új jelentést adnak, persze ha észreveszik. Én el szoktam így rejteni némely versemben dolgokat azoknak, akik észreveszik. Ha nem, nem nagyon zavar, ez egy plusz sík... Ez a két sor, a kozbevetesek nélkül, egy ohajto felkialtas!
Igaz... Körbe-körbe az köt. De aki hallott mar Sanzont a Montparnasse (Parnasszus hegye!) az csak azt érezte volna, hogy a tér korbeoleli (kis tér, magas házakkal, ahol híres alkotók béreltek lakásokat) és a sanzon csak száll, körbe-körbe...
Bocsánat, tudod hogy szeretem az elemzeseidet, de evvel a lelket és a legiesseget venned ki a versembol, amit nem hagyok ! :) Köszönöm provokatív kerdesedet, sok ilyet küldj meg kérlek ( legalább ön-verselemzek :) de ígérem, ahol a költői szándék nem csorbul, ott valtoztatok!
Weinberger
2011, november 11 - 10:13
Permalink
Mindenek előtt megígérem,
Mindenek előtt megígérem, hogy természetesen - az időm függvényében - folytatom mind a Te, mind mások megjelenített szövegeinek cincálását a valahol másutt kifejtett elveimet szem előtt tartva. A hosszú előző mondatom legfontosabb szava a SZÖVEG; ez ugyanis az egyetlen, amit befogadóként látok, akár ismerem (úgy értem: képes vagyok egy ismert személlyel azonosítani) a beküldőjét, akár nem. Hozzáteszem még, hogy rajtam kívül az összes többi olvasó is csak a szöveget látja, csak éppen tőlem természetesen eltérő befogadói háttérrel perceptuálja. A tartalomról úgyis általában mindent elmondanak mások, én továbbra is a magam szentháromságával vetem össze őket: logika, grammatika, poetika (verstan). Miután pedig a magam dolgát elvégeztem, senki más: egyedül a szerző jogosult eldönteni, hogyan tovább. Van azonban egy rejtett potenciális haszon is: a szövegbírálatot is elolvashatják mások és lehet benne olyan elem, amely miatt egy következő versükben egy strófát, egy sort, egy szót már másképp használnak.
Toma
2011, november 11 - 10:21
Permalink
Így van Miki, ezért mondom
Így van Miki, ezért mondom mindig, bár nem hiszel nekem, és mindig magyarázkodsz, hogy csináld! Folytasd! Nagyon kell! Mindenkinek nagyon fontos.
Én meg talán annyit teszek hozzá, az én "bohém" szárnyaló képzeletemmel, hogy a ritmuson túli világból is nyitok egy értelmezési lehetőséget.
Nekem egy vers dinamikája (hullámzása, lélegzése, élete) nagyon fontos.
Weinberger
2011, november 11 - 10:41
Permalink
Oké, pacsiztunk.
Oké, pacsiztunk.
Toma
2011, november 11 - 10:43
Permalink
Okés Miki, köszönöm a pacsit!
Okés Miki, köszönöm a pacsit! :) igy 1400 km-ről... :)