Jelenlegi hely

A hónap verse, 2024. március

Beküldte Csilla - 2024, április 1 - 11:03

Pete László Miklós:

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

Hogy bőven van nekünk,

Az nem titok.

Több évezredre volna elegendő,

Ha óvnánk,

Vigyáznánk,

Ha féltenénk;

Ha megbecsülnénk,

Ami a miénk.

Hogy másoknak is van,

Természetes,

Mert mindenütt kell, hogy legyen

A nemzettudat számára

Alap,

Ahonnan mindig új erőre kap,

Ha a történelmi hullámverés

Eláraszt, dönt, tornyokat borít,

S elmosná partjait.

Mítosz az emberiség anyanyelve,

Nem szoríthatja ki az anyag elve,

Se gyalog eszű szkeptikusok klubja,

Abba az ember csúnyán

Belebukna;

A mítosz lelki kincs,

Súlya, anyaga, vegyértéke nincs.

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

Általuk Isten és a

Múlt üzen.

Más álmítoszt gyárt verejtékesen,

Vagy lopni próbál,

Hamis zászlót lenget,

És irigyen bámulja a mienket.

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

Tudjuk, hogy onnan tiszta fény ragyog?

Becsülni kéne,

Alá kéne állni,

Nem megtagadni, deheroizálni,

Nem releváns,

Hogy mit mond, mit mutat,

A barbár kelet, s a fejlett nyugat.

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

Rajta keresztül tudhatjuk,

Mit érünk;

Ha másnak adjuk, elfelejtjük: végünk.

Nem szórhatjuk el a profit nevében,

Ne hagyjuk veszni semmiért egészen.

Magunk vagyunk mítoszunk, magyarok.

Ez tart össze bennünket, nem egyéb,

Az általuk nevelt sok nemzedék

Megalkotta a maga mítoszát,

S mi is csak így adhatjuk majd tovább;

Mert tovább kell élni,

Tovább kell adni,

Vele lehet

Magyarnak

Megmaradni.

Cikkek:

Hírek

Hozzászólások

Haász Irén

2024, április 15 - 14:17

Permalink

Mindig szerettem a mítoszokat

Mindig szerettem a mítoszokat. Nem a valaóságtartalmat nézem, honnan is tudnánk, mi igaz, mi nem, főleg írásbeliség nélküli időkből. A történelem nagy magyarázó volt mindig is. Laci a gondolatoddal egyetértek, a választásnak örülök...