Fejünk felett
Decemberi szürke ég,
Hogy a világ jobb lehessen,
Kell nagyon sok
Kondul a hajnali szürke, sivár köd;
Lomha a tétova égbolt,
XXXIII. Rész
Mi lehetett a „B” terv?
Most újabb gyűrűt növeszt a spirál,
A fák egy ujjnyit vastagodnak újra,
Áldó napfényt kérek
Rongyos nagyvilágra,
Százkilencedik rész
Láttuk, hogy az emberiség csak igen nehezen tudja megfogalmazni, mit is jelent az emberi fejlődés.
Újév a régi hazában,
Fogadkozások, hitek,
XXXII. Rész
Folytassuk, nézzük tovább Magliani meséjét:
„amíg õk a lovakat kötözték”
Isten adjon minden jót,
Ehetőt és ihatót,
Fejünk felett
Decemberi szürke ég,
Hogy a világ jobb lehessen,
Kell nagyon sok
Száznyolcadik rész
Költészet és nyelv szorosan egybetartozik, kapcsolatuk pontos jellege egyelőre nem tisztázott. Talán soha pontosan nem is állapítható meg, hiszen az ember történelmi fejlődése folyamán a kapcsolat egyre bővül, állandóan új és még újabb funkciókat kap. Nincs olyan definíció, amely képes lenne ezt az időbeli bővülést kellőképpen akceptálni. Nem is beszélve arról, hogy akadnak súlyos filozófiai kérdések is, amelyekre ebben a pillanatban talán nem is lehet válaszolni.
Szent karácsony első napján
Az ég szürke csónak,
XXXI. Rész
A gondosan kifundált terv ellenére a gaztett több rögtönzött elemet is tartalmazott. Nem tudni, mióta készültek már a gyilkosság végrehajtására, de mégis kapkodásra kényszerültek.
Részben azért, mert 1664. november 18. délutánja az utolsó olyan alkalom volt, amikor még érdemes volt gyilkolniuk. Ha Zrínyi másnap Bécsbe utazik, a megbízóknak módosítaniuk kell a terveiket, és talán komoly veszteséggel kell számolniuk.
Szent Karácsony szelíd fénye
Lelkeink felett lebeg;
A világon
Mindannyian
Lehetünk
Jobb emberek.
—–
Fényes kicsi fenyőfáját
Ülje körül a család,
Boldogságban töltsék el
A szép,
Sejtelmes éjszakát.
—–
Betlehemi istállóban
Kis jászolban: kisgyerek;
Még van Élet,
Mind lehetünk
Még sokkal jobb
Emberek.
—–
Csillagszórók fényszikrája
Hozzon kedvet,
Örömet,
Isten adjon Mindenkinek
Szebb,
Boldogabb
Életet!
Cammog velünk az Idő,
Hitek csinosulnak,
Jövendőt koldul a jelen,
Elhullnak a múltak.
—-
Minden remény égig ér,
A Lét nem ér véget,
Önmagától, önmagáért
Él tovább az Élet.
—-
Minden ember mendegél,
Vágy mozdonya húzza,
Ami hamis, azt az Idő
Egyszer összezúzza.
—-
Cammog velünk az Idő,
Vénülnek az elvek,
Indulatokat nevelnek
Százhetedik rész
A fentebb mondottak mind csak a költő önmagával szembeni felelősségét taglalják. Ez még azonban közel sem minden.
A költő felelőssége a közönségével szemben
A költő felelősségének különböző dimenziói közt igen sok az átfedés, ezek állandóan egymásba játszanak, mereven elkülöníteni őket sohasem lehet. A közönséggel szembeni felelősség igen sok ponton azonos a költő önmagával szembeni felelősségével; csupán a nézőpont más.
Didereg az éjszaka,
Reszket a köd rajta,
Csengő-bongó ádvent szavát
Talán meg se hallja.
——
Recseg a fagy szólama,
Pökhendi szél fújja,
Kékre fagyott a hidegben
Vén december ujja.
—–
Fent a horizont mögött
Karácsony szikrázik,
Valahol talán a kisded
Jövő kacarászik.
—-
Didereg az éjszaka,
Remegnek a fények,
Szobában bújnak össze a
Fáradt szenvedélyek.
—-
Lomha sötét fellegek
Sejtelmet sodornak;
Új életről ábrándoznak
XXX. Rész
Nem is akármilyeneket:
„ egy balfelõl, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bõrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé, rút szakasztás; de e kettõ semmi,”
Miért volt szükség erre az undorító szadizmusra, miért kínozta meg a halottat Magliani?
Ballag a tél,
Suttog a szél;
Emléke kristálytiszta,
Hangja – árva;
Vajon mikor lesz
Rehabilitálva?
—–
Az idő minden gonoszságot átír;
Hullámverésében nyugszik
A mártír.
—–
Volt Istene,
Hite,
Meg igaza;
S az amputált Haza
Nem ápol,
S nem takar….
—–
Szlovák népét és magyar nemzetét
Szerette tisztán,
Mindenekfelett,
S területrabló, rossz önismeret
Féli halálában is
A nevét.
—–
A tisztesség,
S az álom – nem magányos;
Százhatodik rész
A státuszköltő nagyjából olyan viszonyban van a valódi lírával, mint a békebeli hadvezér a győzelemmel.