lnpeters blogja

A magyarországi török uralom fináléja az 1697. szeptember 11-én vívott zentai csata volt. Savoyai Jenő úgy döntött, nem várja be a kissé lemaradt hadtápot, hanem minden teketória nélkül, menetből támadja meg az éppen a Tiszán átkelő oszmán hadat – amivel a Habsburg-birosalom történetének legjelentősebb győzelmét aratta.

Lét-tengeren gond-hajó;

Az Élet makacs folyó.

Hallgat a Jelen,

A Régmúlt mesél;

Élt egyszer régen, még Harun-al-Rasid kalifa előtt valamelyik Bagdadhoz közeli városban egy fazekasmester. Volt három fia.

Makrancos Május lova,

Szél száguld ide-oda.

NEGYVENNYOLCADIK RÉSZ

Kertünk új virággal tele,

Új kis fák sóhajtanak,

Valamikor a XVI. században portyázó török csapat rontott egy magyar várra. A néhány száz akindzsi nagy zsákmányt remélt, de nem sok prédára akadt. A falusiak zöme jól elrejtőzött, vitték szegényes értékeiket, állataikat. A kontyos csak az üres házak zsúpfedeleire vethetett csóvát.

Ablakomon beleső

Csendes májusi eső

SZÁZHUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Tegnap valóság volt,

Ma már csak ünnep;

Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.

Szerelemmel kézen fogva

Nem vagyok a sorsnak foglya.

A tradíció a líra egyik legfontosabb témája, a költészet azonban a hagyománynak nem csupán kifejezője, hanem alakítója is.

Tavasszal mindig újrakezdünk

Hitet, Reményt és Életet;

Forr a Tavasz!

Emeljük fel a fedőt,

Régi történet, több helyen is olvastam.

——

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,

A csíra sarjad,