Jelenlegi hely

Teázz velem

Beküldte Mysty Kata - 2015, július 23 - 19:04

A tunyogi
Holt- Szamos

Mezítlábas kisgyerek
a Szamos partján tekereg.
Úszni nem tud, vízbe nem megy,
pedig csodálója a víznek.
Víznek, tűznek, szerelmetes szülőföldnek!
Eltévedni itt nem lehet.
Minden út haza vezet.
Kis társai nem messze valahol,
kiáltozva hívják és konokul.
Az ártatlan Holt - Szamos
már sok élőt befogadott!
Pedig csak álldogál,
szelíden vár; nem siet sehová.

Akác-sor ágaiba botlik meg a napsugár,
árnyjátéka ott mosolyog
a gyermek üdén friss arcán.
A kisgyerek lába sose fáj,
bár bandukol kilométerszám...
Olykor, ha csalán belecsíp
fájdalmat nyállal csillapít.
Tövis is akad bővebb, az út porában elfekvőben.
Ha kelletlenül betalál, csak kihúzásakor fáj,
el is felejti könnyedén fiú, lány!
"Ebcsont beforr!"- mondta apám, anyám...
nem rohant orvosért soha tán!
Frissült kis tüdeje honi levegővel lett tele.
Szívében hangosabb a dobbanás:
- Istenem! Rám édesanyám otthon
már oly nagyon régen vár!

Kép: https://scontent-ams3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xtf1/v/t1.0-9/11742632_903352276402571_5754483091616261697_n.jpg?oh=5e3063cd05894592d6813689fc2ac9c2&oe=564678D7

Mysty Kata
Teázz velem!

Tea készül, igyál te is!
Ízleljük meg, - a mindenit!

Benne erő kedv-emelő!
Színétől az arc kifestő.

Igyuk, - de jó! Zöld, fekete...
Hideg, meleg, - ugye midegy!?

Méz vagy cukor, mint a múltkor...
Megállok, nem lótok - futok.

Nem is oly rég, egy hete még!
Itt mondtunk egy "szedte-vettét!"

Alig vártuk, "hagyományunk",
A szokásnak mi nem ártunk.

Nekünk való "karbantartó."
A "Fekete"? - Haragító.

Olyan izgi, - kevergetni,
Közben ügyünk, hányni-vetni.

Bajunk illan, s gondunk szikkad!
Fut az idő, már nem izgat.

Délutáni teázgatás,
Fél kupányi kiáradás!

Kortyolgatjuk, közben hagyjuk...
Kipihenjük jól mi magunk.

Ki mit akar, - belekavar!
Összehordunk hetet -havat!

Ki is ürül bögre lelke...
Holnap búját elfelejtve.

Teázz velem! Örülj, nevess!
Légy csak bátran különleges!

Jó alkalom, - marasztalom.
Teák atyját magasztalom.

Mysty Kata: