Télutó

E bús, havatlan februárban
reméltem már, hogy itt a vége
unott telünknek, s hipp-hopp, nyár van,
finom, meleg, napfényes béke.
 
De jaj, pacsirták nem dalolnak,
csupán a szarka sertepertél,
csörögve szól a csirkeólnak,
hogy visszatér a szemtelen tél.
 
És sarkvidéki vad szeszéllyel
köszöntött ránk a tegnap este,
kemény fagyot hozott az éjjel
- tán régi önmagát kereste...
 
Vacogva, fázva, széltől fújtan,
selyemfüvet, tavaszt epedve
odúmba gyorsan visszabújtam,
akár a Hargitán a medve.

 

Hozzászólások

Bájosan mesteri és magával ragadó.

hubart képe

Köszönöm szépen, Imre!

Csilla képe

:) Gratulálok! Kedvemre való volt:)

 

Vaskó Ági képe

"Vacogva, fázva, széltől fújtan,"

De jó volt olvasni!

Vaskó Ági

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla és Ági! :)

Haász Irén képe

Szívemből szóltál...