Tél felé
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, július 19 - 14:13
Tél felé haladva, némán haldokolva elhalványul
majd az ékes nyári fény is, ám idővel tán kikophat
szép szemednek íriszéből, lágyan izzó lobbanása.
s így hiába várnám csendes estek illatos szerelmét
szellőszárnyon ringatózni, hogyha már nem érzem szíved
csöppnyi, gyenge dobbanó neszét, hajadnak lágy esését.
Mondd csak, látom én még tested kéjbe húzó mozdulását?
Ó, hová repülne, szállna, jégszilánkos éjszakákon,
lopva nyíló édes vágyunk, égbe lengő sóhajtása?