Szkítaságos Idő-honban

Szkítaságos Idő-honban

Ős Eredet - még talonban.

 

Tovatűnő évezredek

Árnyéka rátelepedett,

 

Az útjelzők rég elkoptak,

A szavak megcsavarodtak.

 

Szkítaságos Idő-honban

A Jelen mégis otthon van.

 

Az érzelmek és a jelek

Mindig tévedhetetlenek.

 

Romos évezredek felett

Fogunk a Múltunkkal kezet.

 

Szkítaságos Idő-honban

Az Emlékezet megtorpan.

 

Szkíták, pannonok, szarmaták;

Megkeveredett a világ...

 

Hunok, gepidák, avarok;

Az Alföldön por kavarog...

 

Szkítaságos Idő-honban

Nótárius feje gondban.

 

Geszta jelent múltba kavar,

S egyre nagyobb lesz a zavar.

 

Szkítaságos Idő-honban

A Memória megroppan.

 

Néhai Hunsdorfer mester

Finnugorrá átkeresztel

 

Minket az önkény idején,

Tán már meg is bánta szegény...

 

Szkítaságos Idő-honban

A Szív mégis újra dobban.

 

Akármilyen vadkan túrja,

Időmélység hátrál újra.

 

Az Igazság végleg ott van

Szkítaságos Idő-honban.