Jelenlegi hely

Sorstalan láng leszek

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, december 3 - 20:51

Csupán egy maroknyi kellene,

a földből hófödte lelkeden.

Ahol a vágy tüzét olthatom,

s lírai szívemet otthagyom.

Szerelmed biztatón ad vigaszt,

se fagy, se hó, tőled nem riaszt.

De talán helyet ott nem lelek,

s nélküled sorstalan láng leszek.

Hozzászólások

Csilla

2015, december 3 - 21:11

Permalink

"Mint a Montblanc csúcsán a

"Mint a Montblanc csúcsán a jég..." - ez az érzés és szép vers jutott eszembe versedről. Tetszik, de az első versszak jobban ráncba van szedve szerintem. :).

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 4 - 10:57

Permalink

Kedves Csilla! Gyors vers

Kedves Csilla!

Gyors vers volt, de meglátásod alapján átírtam, lehet, hogy rosszabbra?

Erzsike

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Csilla

2015, december 4 - 11:17

Permalink

Kedves Erzsike, nem rosszabb,

Kedves Erzsike, nem rosszabb, de én a felezésekre gondoltam, ami az első versszakodban 6/3. A második is lehetne az nagyon könnyen, például így:

Szerelmed biztatón/ad vigaszt,

se fagy, se hó, tőled/nem riaszt.

De ott talán helyet/ nem lelek,

s nélküled sorstalan/láng leszek.

A 'láng'-ot lehet, hogy nem érzed sajátodnak, de mert az első versszakban belső tűzről írsz, szerintem passzol. :) Ne haragudj, hogy itt 'okoskodok'. :-)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 4 - 13:34

Permalink

Kedves Csilla! Értem már, de

Kedves Csilla!

Értem már, de ez véletlenül olyan, nem felezőztem, csak kijött, de javítom...

Erzsike

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2015, december 4 - 12:40

Permalink

Egyetértek Csillával,

Egyetértek Csillával, Erzsikém...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 4 - 13:35

Permalink

Kedves Irénke! Köszönöm az

Kedves Irénke!

Köszönöm az olvasást, átrendeztem...

Erzsike

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, december 4 - 21:54

Permalink

Tartalmában, szóhasználatában szép! Ritmus dolgában csatlakozom az előttem szólókhoz, sőt, még továbbmennék. A magyar verselés nem igazán szereti a négy szótagosnál hosszabb ütemeket, ezért jó a sorokat kisebb ütemekre tagolni. Én magam például nagyon szeretem a 3 + 3 +3 -as tagolást (háromütemű kilences), ami nagyon izgalmas hangzést hordoz, már-már az időmértékes verselésre hajaz ez az ütemfelosztás. Anno Faludi Ferenc sikerrel vezette be a magyar költészetbe, de halála után szinte feledésbe merült. Hegedüs Géza verstanában találsz erre való utalást.