Rigmus hajszálnyira az ötventől

Egy vége a száz szónak:

Alig több, mint egy hónap.

——-

Pislog az ég; azt hiszem,

Kenyerem javát eszem.

——

Ködben halvány csillagok;

Ötven felé ballagok.

——

Úgy néz a vén Hold le rám,

Mint cinikus veterán.

——–

Gyertyám egyre égetem

Keresztül az éveken.

——

Ködben fáklya imbolyog,

Ne féljetek, még vagyok.

—–

Globalizáló rokon

Mereng csinált romokon.

—-

Protekciós egyedek

Glóriája nyekereg.

—-

Bakacsin ég szendereg,

Posztmodern nyelve mekeg

—-

Hervad vágott rózsaszál,

Rossz majom politizál.

—-

Idő gallérja sárga,

Emlék hull le a sárba.

—-

Üstökös farka pörög,

Ne féljetek, még jövök.

—-

Aki szeret, szeretem,

Aki nem, elengedem.

—-

Távoli csillag ragyog,

Maradok, aki vagyok.

—-

Fűrészpor arcú sorok

Ízén könnyem nem csorog.

—

Pénzen vett érem-özön

Láttán szemem nem köszön.

—-

Beleszületett zseni

Előttem nem isteni.

—-

Ritmus hangját ízlelem,

Csak a munkát tisztelem.

—-

Létet Idő gömbje föd,

Egyszer elnyel majd a köd.

—–

De míg rám nem hömpölyög.

Még ne féljetek.

Jövök.