Ránk tört az ősz
Beküldte hubart - 2021, november 7 - 08:49
Igen gyorsan ránk tört az ősz,
megfosztott az izzó láztól;
elbóbiskolt talán a csősz,
a bitang szív. Rablót pártol!
Óhajtotta tán az enyhet
a sistergő pokoltűzre,
látva, hogy a lélek senyved
jövőt nemző vágytól űzve?
Tar homlokán az időnek
a gondok mély árkot ásnak,
vad pókjai hálót szőnek
a szomorú elmúlásnak.
Az öreg nap erőlködve
pirul, mint ki rejtőzve vét,
bús öngyilkos, szürke ködbe
fojtja régi tüze hevét.
Hozzászólások
hzsike
2021, november 7 - 14:19
Permalink
Remek vers. Szeretettel
Remek vers. Szeretettel gratulálok, kedves Feri! :)
hubart
2021, november 13 - 17:33
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Zsike
Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)
Csilla
2021, november 8 - 14:58
Permalink
Az a bitang csősz és a vad
Az a bitang csősz és a vad pókok igazán egyedivé tették a versedet! :) Remek!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2021, november 13 - 17:34
Permalink
:) Köszönöm szépen, kedves
:) Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)
lnpeters
2021, november 13 - 12:27
Permalink
Igen, ez most valahogy így
Igen, ez most valahogy így van... Gratulálok, Feri!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2021, november 13 - 17:35
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Laci!
Köszönöm szépen, kedves Laci! :)