Penitencia

Napok óta tart a fullasztó meleg,
áldás enyhét vártuk, de most jég pereg.
A lankadó kertet be is borítja
kristálykaviccsal az égi parittya.

A természet rendje régen felborult,
zagyva jelenünkben szétmállik a múlt,
és ha kútba hull a fényre törő szép,
ködök  homályába vész a jövőkép.

Szélsőséges nyarak, rendhagyó telek -
fájó büntetés ez, rossz volt a gyerek.
Okosan felnőni lesz még alkalom?
S lesz-e lágy kenyér és bor az asztalon?

Hozzászólások

Csilla képe

Remek ritmusú vers, aktuális tartalommal. Talán büntetés, vagy talán inkább próbatétel. 

:)

 

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla.  :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Itt is tetszett. Jó vers.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

Mysty Kata képe

Jogosan borong a Költő!Remek versed tetszésemre van.Viszem!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Kata! 

A vajúdás kezdetének előjelei ezek. De vajon komolyan veszi-e akár csak a költő is? Vagy csak egy jó kis szóviccként kezeli költő, olvasó egyaránt? Iszonyú dolgok várnak az emberiségre, pláne az itt maradókra! De van remény, nem muszáj megvárni...

Gratulálok remekül megírt versedhez!

hubart képe

Kedves Stapi, én komolyan gondolom. De maradok! Vörösmarty után szabadon: a nagyvilágon e kívül nincsen számomra hely! Köszönöm, hogy olvastál! 

Haász Irén képe

Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér...

Minden évben megújulva van. Csak azok az évek...:(

hubart képe

Hát ez az, Irénkém! Köszönöm szavaidat!

lnpeters képe

Pontos kánikula-látlelet! Remek vers, Ferikém!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Lacikám!