Őszi temetőben

Őszi temetőben égő gyertyaszál!
Sötét az éjszaka, fekete a föld,
de lobbanó lángod arany nyelvet ölt,
könnyed porba cseppen, lelked égbe száll.

Gyarló földi szennyből felsercen a fény.
Kocsonyás lesz tested, széjjelmálló rög,
éteri szép vágyad boldog és örök,
szertefoszló létből éledő remény.

Ne hidd, hogy az álmod köddel oszlik szét,
tűzbe sűrítetted nyaraknak színét,
tested sárba roskad, ott lesz televény.

Elvisz az enyészet mindent idelenn,
Veszta szüzek őrzik lángod, odafenn,
csillag lesz belőled, égi gyertyafény.