Naphalál

Hát, kedves barátaim, elismerem, ez a vers nem fog bekerülni a klasszikusok remekművei közé!:) A róna-problémára nem is gondoltam, mert a síkságon is vannak tereptárgyak, kukoricakóró-kúp, vízlevezető árok, magányos fa, gémeskút, csőszkunyhó, mit tudom én mi, bár a szót akár ki is cserélhetem rétnek -re (hiszen tó is van). Az égett paraffin bevallom, csak mint hangulati elem került be a versembe, november elseje táján jól érezni a gyertyaszagot a temető környékén. Aztán ott a harmadik szakaszban a gyásznép, amit a naplementével kapcsolatba hozni csak belemagyarázással tudok: a sötét beálltával kihal a környék, hiszen kinti munkát már nem lehet végezni. No és ott a bolond telihold - arra gondoltam, hogy késő ősszel minden szomorú, (sivárság, sötét, hideg) , egyedül a hold ragyog, nem véve tudomást a az elmúlás hangulatáról. Szóval írtam én már ennél jobbat is. Azért köszönöm, hogy elolvastátok, és írtatok alá.