Mi a magyar most?
Halvány lehetőség,
Álcázott derű két könnycsepp között,
Rettegett jövő,
Zaklatott jelen,
Istent elhagyó istenfélelem.
——–
Nem hasznosuló hitelek világa,
Elspórolt bársony, jelzálog, daróc,
Szomorú bohóc.
———
Mi a magyar most?
Foszló hagyomány,
Elhülyülő, közömbös ifjúság,
Ócska fatányér,
Koszos poharak,
Trágárság mélyén haldokló szavak.
——–
Bezárt üzemek haldokló hona,
Nincs már tán se kenyere, se bora,
Szégyenkaloda.
——-
Mi a magyar most?
Kifosztott akol,
Egy rész zsákmánnyal mulat valahol,
A többi lakol.
——–
Vagy itt gyűjt haragot, sokat,
Vagy külföldön cinkosokat
Toboroz.
——-
Jobbról banda,
Balról banda,
Sanda
Randa
Propaganda;
Jobbról csapnak,
Balról csapnak,
Ordas szavak viaskodnak,
És a tettek?
Elmaradnak.
———
Mi a magyar most?
Süket párbeszéd,
Néhány bősz kofa
Perpatvara.
—–
Vén istálló,
Rég oda már a ló,
S még mindig akad rabolnivaló…
———
Élők halott jövőt várnak,
A holtak munkába állnak,
S munkahelyet nem találnak.
——-
Mi a magyar most?
Penészes kalács,
Kivágott gyümölcsfa, gazos fenyér,
S egyre kevesebb
Kenyér.
——–
Aki most itt pesszimista,
Dőre,
Sebaj, úgyis rosszabb lesz
Jövőre;
Kevesebb jut megint egy-egy főre,
Drágább lesz a kutya bőre,
Szőre.
——-
A haza nem régi várak,
Dohosodó jelképtárak
Mélyén fekvő ereklye,
S nem is kiárulni való,
Külföld-váró rossz nyaraló;
Hanem a hazánk.
——-
Mi nem fogunk már nyugdíjba vonulni,
Munka közben fogunk
Olcsón
Meghalni;
De gyermekeinken,
Jövőn,
Nincs tovább mit
Spórolni.
——–
Hallja meg a széllel bélelt elméjű
Politika:
Ez nem puszta kritika,
A szó kevés,
Akkor jöhet számvetés,
Ha már van megélhetés.
——–
Harminc éve számlafrászban,
Rossz kölcsön terhelte házban
Él már a magyar,
S aki jót akar,
Vegye észre,
Mi most
A magyar.