Merre jársz?

Merre jár vajon a kedvesem?

Elveszett, vagy kerül engemet?

Gondoltam, titokban meglesem.

Fél napja nem láttam – hol lehet?

 

Köröttem minden tárgy útba’ van,

csak csetlek és botlok én sután;

zaklatott vagyok, oly nyugtalan,

így telik egy egész délután.

 

Hiánya szívemben itt sajog,

már apró árnyakra rettenek,

neszek is bántanak, kis zajok,

türelmem a sátán vette meg.

 

A vágyam estére fényt talál,

megmenti tétova lelkemet;

szerelmem, mint kegyes, szép halál,

gyönyörű testébe eltemet.

 

Történjen bármi, és bármikor,

e forgó világi színpadon,

nincsen oly erő, mely eltipor,

míg egymást szeretjük ily nagyon! 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Csodás vers, nagyon finom húrok pendülnek meg.

Erzsike

Csilla képe

Nagyon szépen visszaadtad a szerelmes ember nyugtalanságát, aggódását.:) A zárás gyönyörű lett, gratulálok!