Magyar szívvel, magyar Hitben

Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Tart bennünket itt
Az Isten.

Múltat, jövőt megbünhődve,
Megfogyva,
De meg nem törve

Túléltük a török igát,
Sanda osztrák politikát,

Trianoni sunyiságot,
Szocialista rémálmot.

Újabb veszedelmes korszak...
Semmi se lett jobb,
Se rosszabb...

Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Az indogermán tengerben.

Kikerülni minden zátonyt,
Elhagyni finnugor mákonyt,

Elvesztegetett Múltakat
Visszahozni erő akad,

De ha lesz bennünk indulat,
A jövő világgá szalad.

Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Megalkuvás soha nincsen.

Továbbélni...
Megmaradni...
Múltat óvni...
Jövőt hagyni.

A nyelvünk sokkal régebben
Él a Kárpát-medencében,

Mint a tudomány engedné;
Még az Urálhoz küldené

Vélt indogermán tömegek
Számára keresve helyet.

Összetákolt álmítoszok
Kámforos nyomában csoszog,

S megszokott dogmáit védi
A Magyar túl fogja élni.

Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Magányos, gyönyörű minden.

Sok országban,
Egy Hazában;
El nem múló
Magyarságban.

Ért minket már ezer csapás:
Hódítás, területrablás,

Nyomukban fájdalom fakad,
Bosszút állnunk mégsem szabad.

Magyar szívvel,
Magyar Hitben
Becsületes tekintetben,

Barátságos tisztességben,
Kőkemény eltökéltségben

Lehet szép magyar jövendő,
Minden egyéb kerülendő.

Önfelszámoló világban,
Térdig érő hazugságban

Vergődik a régi világ,
Ostobán gyilkolja magát.

Egykori hódító futam
Önmagába visszazuhan,

Arcát téboly mögé rejti,
És önmagát elfelejti.

Elhal, ami most szétmállik.
Helyébe új világ válik.

Nem segítünk, nem is ártunk,
Tovább élünk,
Jobbra várunk.

Holtnak tiszteletet adni,
Az élőket élni hagyni.

Megtart bennünket az Isten
Magyar szívvel,
Magyar Hitben.