Jelenlegi hely

Magamra hagytál

Beküldte hubart - 2012, szeptember 25 - 12:43

Kihunyt a fény. Szobámba zárva
megült a csend, a mának bére.
Csupán a szív, a lélek árva,
kicsiny harangja ver ma félre.

Nyugalma veszve rég a percnek,
mióta tőlem elköszöntél.
Anyátlan így maradt a gyermek,
virágos őszre sírva jön tél.

A nagyvilág a semmi kertje,
hiába hagytad itt örökbe;
kiég a hold, a lávapernye
aszott levélre hull zörögve.

Mit ér a szó, ha ríni kezdek?
Magánynak egy a széle, hossza...
Bolyong a lét, a kedve veszteg,
szerelme, álma már kifosztva.

2012. szept. 25.

Az utolsó szakaszban az "egy" leírva rövid szótag, de mivel hosszan ejtjük, hosszúnak is vehető, így nem sérül a jambus - szerintem. Ti hogy látjátok?

Hozzászólások

Mysty Kata

2012, szeptember 25 - 16:43

Permalink

Egy szokatlanul szomorkás

Egy szokatlanul szomorkás hangulatú vers , persze annak minde szépségével!

Gratulálok ehhez a szép elégikus dalodhoz is!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2012, szeptember 26 - 08:44

Permalink

Köszönöm, kedves Kata!:)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Zajácz Edina

2012, szeptember 26 - 10:21

Permalink

Mint írtad, valóban nem sérül a jambus az uolsó szakaszban, ha kiejtés szerint hosszúnak veszed. Én viszont úgy látom, hogy az egész versben tiszta jambusok megalkotására törekedtél, és ez egy kicsit a tartalom rovására ment.
A szöveg olvasva nem olyan gördülékeny, ritmusos , mint kellene lennie.
Egy adott versben a verslábaknak 70 százalékban kell tisztának lennie ahhoz, hogy elmondhassuk róla, milyen időmértékes formában íródott. A többi versláb helyettesíthető spondeussal. Azt gondolom, ha ezzel a lehetőséggel is élnél, sokkal gördülékenyebb szöveget alkothatnál.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2012, szeptember 26 - 11:40

Permalink

Köszönöm, hogy írtál. Tudom,

Köszönöm, hogy írtál. Tudom, hogy a sor belsejében néhol lehet spondeus is a jambus helyett, mert az a verslábak lejtésirányát nem változtatja meg. Kicsit azonban veszít úgy a lüktetéséből, ezért csak kényszerhelyzetben használom. Szerintem így gördülékenyebb a ritmus. A tartalmi faktor van kitéve nagyobb veszélynek a forma oltárán. Nem tudom, hogy itt fennáll-e az az eset, ezért vagyok kíváncsi a mások véleményére is. Bevallom, én úgy érzem, hogy nem kötöttem semmilyen kompromisszumot a mondanivaló rovására, de nyitott vagyok bármilyen meglátásra, javaslatra. :)