Ma más a múzsa?

Alkotni rég a téma vonzott,
hát szóra bírtam én a bronzot.
Ezernyi gondom sutba dobva,
magába zárt a munka odva.
 
Napom csodáltam, esti holdam,
míves medáliát csiszoltam.
A lépre görnyed így a medve,
ha mézre csalja éhe, kedve.
 
Maradt a múzsa, még ha nyíltan
utóbb is inkább verset írtam.
A Jó s a Szép szerelme vonz ma
a szívem öntve dalba, bronzba.