Lejárt a nyár

H.Gábor Erzsébet
Lejárt a nyár
 
Egy rőt levél a fán remeg,
hite a létben oly csekély,
a szél a fák közt őgyeleg,
lejárt a nyár, az ősz ketyeg,
túlélni sajnos, nincs esély.
 
Hol vagytok drága tarka fák?
Árvának lenni rossz dolog -
csak ő van ott már, tar az ág,
erőtlen teste halni vágy, 
ideje lassan vánszorog.
 
A Nap megszánja, ráragyog -
akár egy bársony lombruha,
ölelik sápadt fénykarok - 
aprócska lelke úgy vacog,
pedig a selymük oly puha. 
 
Számára lassan lenn a hon -
tudja, hogy ennyi - itt a vég!
Enyészet várja, irgalom,
avar ruhájú sírhalom -
mégis szeretne hinni még!
 
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép őszi  lombbúcsúztató; a természetnek nemcsak halála, hanem megdicsőülése is ez a vers. Külön tetszett a sorok lüktetése. 

hzsike képe

Köszönöm szépen, Feri. Örülük a kedves szavaidnak.

Szeretettel:Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Zsike, szépséges versedhez. A fán remekő, rőt levél búcsúja ez, meg a nyáré és az ifjúságé is.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Bizony, így van ez... Köszönöm szépen, kedves Hespera.

Ölellek.Zsike :)

Haász Irén képe

Lélekmelegítő, finom rezdülés...

hzsike képe

Köszönöm, hogy olvastad, drága Irénkém.

Ölellek, szeretettel. :)

Csilla képe

Nagyon szép, tetszik a dallama és a rímek! (nemrég írtam egy hasonló ABAAB rímelésűt, lehet, hogy beküldöm...:-)

hzsike képe

Köszönöm, kedves Csillám. Nagyon sok verset írtam ebben a rímképletben már, egyik nagy kedvencem ez a forma, és nem véletlenül (?).  :)

Ölelésem: Zsike :)