Lámpafényben
Beküldte hubart - 2012, október 27 - 16:26
A világ lassan elborul,
s a dolgos napból este lesz,
a holdnak kolduspénze hull,
ködkönnyet cseppent az eresz.
Szobád homálya most olyan,
akár a hályog vak szemén.
Éled a csend, ha kócosan
lángra lobban a sárga fény.
Kis asztalodra árny vetül:
a lámpaernyő nagy kalap;
kezedben, lágyan, mint a tüll,
libben a fehér irkalap.
A gondolat már rajta fut,
barázdát mélyen szánt a toll,
vágyakat vet, és dönt tabut,
új pirkadatba áthatol.
2012. okt. 27.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, október 27 - 17:51
Permalink
Csodaszép képeket hoztál,
Csodaszép képeket hoztál, még nosztalgiáztam is ..."Éled a csend, ha kócosan
lángra lobban a sárga fény."....
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, október 27 - 18:39
Permalink
Köszönöm, kedves Kata!:)
Köszönöm, kedves Kata!:)
hubart
2012, október 27 - 19:04
Permalink
Kedves Barátom, tökéletes
Kedves Barátom, tökéletes munkát végeztél. Nagyon jól ráérezel a dolgok lényegére, valóban ez volt a szándékom, ahogyan leírtad, és a versem hiányosságai sem kerülték el figyelmedet.
A ritmust valóban lazán kezeltem, nem figyeltem különösebben a mórákra, engedelmeskedtem a spontán feltörő lüktetésnek.
A tüll valóban nem zizzen, a versemnek az a két sora eredetileg így íródott: " kezedben, lágyan, mint a tüll, / libben a fehér irkalap." Mivel az előző szakaszban van egy "lobban", úgy véltem, hogy sok lesz ez a libbenés - lobbanás, ezért írtam át, de akkor az már eszembe sem jutott, hogy a zizzen állítmány nem vonatkoztatható vissza a tüllre.
A mélyen szántó tollnál nem épp a papírlapon hagyott fizikai nyomra gondoltam, hanem a megfontolt magvas tartalomra.
A pirkadarba való áthatolást - jól sejted - a pozitív társadalmi változásra értettem.
Nagyon szépen köszönöm a részletes értékelő elemzést!
Zajácz Edina
2012, október 27 - 19:09
Permalink
De jó, Joe, elolvastam az
De jó, Joe, elolvastam az első mondatodat, s azt gondoltam, már hogyne tudná miről írjon a költő. Mire végig olvastam az elmzésed, az utolsó sornál már el is nevettem magamat.
A verset is olvastam, egyszer, kétszer, háromszor... ha valójában a költő ülne a kis lámpafénynél, akkor miért nem
így szól :
Szobám homálya most olyan..., és kis asztalomra árny vetül..
Téged kérdezlek Joe :).
Lehetne ez a kép egészen más is. Az irkalap, csak egy női kézben tud igazán lágyan zizzenni, aki éppen a hosszú nap után készül megírni rejtett vágyait távol lévő kedvesének. Ebben az értelmezésben pedig igen romantikus hangulatú írást kapunk, a végén erotikus töltettel.
hubart
2012, október 27 - 19:27
Permalink
Érdekes a Te felvetésed is,
Érdekes a Te felvetésed is, kedves Edina. Itt valójában egy általánosított egyes szám második személyről van szó, tehát, rám, rád, vagy bárkire vonatkozik, aki versírásra adja a fejét.:)) Köszönöm hozzászólásodat.
Az zizzen szót egyelőre visszacseréltem a libbenre, de nem biztos, hogy ez marad a végleges megoldás, még gondolkodom.
M. Karácsonyi Bea
2012, október 28 - 08:37
Permalink
Szép fény.:)
Szép fény.:)
hubart
2012, október 28 - 18:54
Permalink
Köszönöm, kedves Sea!:)
Köszönöm, kedves Sea!:)
Haász Irén
2012, október 28 - 15:08
Permalink
Gyönyörű sorok vannak
Gyönyörű sorok vannak versedben, remek képek.
A ritmusban most nem figyeltél valóban az időmértékre, de nekem nem is hiányzott, olyan szépek a képeid.
Elcsámcsogok még rajta...
hubart
2012, október 28 - 18:55
Permalink
Kedves Irénke, köszönöm
Kedves Irénke, köszönöm méltató szavaidat!:)
Toma
2012, október 29 - 21:40
Permalink
Én most vagy négyszer
Én most vagy négyszer olvastam végig a versedet, kedves Feri, és a 3. Verszakban határozottan noiessé változik az áltlánossa kivetített kép. (Nagy kalap, libben, tüll - mind olyan nőies. ) A vágyak és tabuk csak tovább viszik számomra ezt a képet. Írj majd a férfi alkotási folyamatról is ! ;) ( jó ez csak vicc, na!) jó lett a versed!
hubart
2012, október 30 - 07:49
Permalink
:))) Köszönöm a szavaidat,
:))) Köszönöm a szavaidat, Toma, az ötleted pedig máris foglalkoztat.:)