Korsólét

Cserépkorsó az emberi élet,
törékeny, hát rája jól vigyázz!
A forrásra büszkén billeg véled -
lüszterszínben pompázik a máz.

Aztán később megkopik a fénye,
pereme is kicsorbul talán,
dísztelen lesz lelkednek edénye
az idő terített asztalán.

Tartalmán is dolgozik a végzet,
édes lesz, vagy fanyar-keserű…
Rajtad is áll, hogy végül mivé lesz
a sok nyár által érlelt nedű.

2011. 11. 23.

 

Hozzászólások

hubart képe

Kedves Joe, a Te versed komolyabb, mélyebb az enyémnél. Megtisztelő, hogy feltetted ide. 

M. Karácsonyi Bea képe

Igen, ez így van!!Remek vers!

hubart képe

Köszönöm, kedves Sea!

Mysty Kata képe

 De szép! És milyen igaz is!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszönöm, kedves Kata!

A nagy Fazekas dolgozik rajta... Már aki engedi, hogy formázza. Jó lett a versed, Kedves Feri.


hubart képe

Köszönöm, kedves Toma!

Szerencsére
vannak, akik figyelnek a Gelencsérre!:)

Haász Irén képe

Nagyon örülök, hogy szép versed kapcsán egy másik értékeset is olvashattam...

hubart képe

Köszönöm Irénke, és én is örülök!:)