Kit a sors bánt

Kit a sors bánt, s félrevet az élet,
hinnie kell, nem oly mély a kút,
e szenvedés nem a végítélet,
szakadékból is van visszaút.

Erős hittel kapaszkodj a mába,
s ne hagyd sárba fúlni a jövőd;
fény dereng a sötét éjszakába’,
meglátja az Úr a küszködőt.

A hívőnek reménye gyújt lángot,
meleget is adhat még e tűz.
Isten keze megjelenik ám ott,
ahol a szem szentírást betűz.

És szól az Úr: Térj észre, te kába,
itt a kezem, kapaszkodj belém,
nem hagyhatlak az éj mocsarába’,
kihúzlak az áldott fényre én!

2013. szept. 9.