Kard és toll
Beküldte hubart - 2012, október 30 - 21:40
Ez a vers nem jött volna létre, ha Toma nem provokál!:)))
A férfi kardra, tollra kap,
csatába száll, vagy verset ír,
amíg lazsál a vaskalap,
előkerül az ív papír.
Szabódna; álmosan zizeg,
hogy őt zavarni mily dolog?
De rajta már betűzsineg -
szakaszra vágva gyöngysorok.
A harc kemény, a téma nyers,
de dalra kelnek holt szavak,
ha él a kép, zenél a vers,
beléd ma lelket oltanak.
Ma versből kéne rengeteg,
csitulna tán a vad tusa.
A rímek összecsengenek,
s a szívedé a ritmusa.
2012. okt. 30.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, október 30 - 21:52
Permalink
De jó, hogy Toma
De jó, hogy Toma provokát, Hubart meg produkál!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2012, október 31 - 15:43
Permalink
Összecsengenek a rímeid
Összecsengenek a rímeid bizony, és zenél is a versed!
Toma
2012, október 31 - 20:29
Permalink
Hű , akkor provokálok még! Le
Hű , akkor provokálok még! Le a (vas)kalappal! Ez férfimunka volt! Gratulálok!!!
hubart
2012, október 31 - 22:03
Permalink
Kedves Barátaim, köszönöm a
Kedves Barátaim, köszönöm a provokációt, hozzászólást, méltatást!:)