Ködbe hajló

Sárba süppedt őszi lábnyom,

nedves moha nyirkos ágon

csupasz gallyra húzott ködmön,

fehér fátyol égen s földön.

Ráncos idő nagy bekecsben

lomhán cammog, belereccsen.

Lám kihunyt az élet-parázs,

napfényízen érlelt varázs.