Késő őszi letargia

Késő őszi letargia
Száll az Idő partjaira.

Rossz jóslatok Télre várnak,
Hit-pótlékok tovaszállnak,

Fénylő remény eltérítve,
Profán földre kényszerítve,

S lehangoló ködbe vezet
A befagyott emlékezet.

Nem látjuk Hitünk szárnyait,
Sem önmagunk határait...

Béke a Múlt poraira;
Késő őszi letargia.