Jelenlegi hely

Játék

Beküldte Braunel - 2012, június 28 - 19:26

Ez a vers nem jött volna létre, ha Kőszeghy Miklós nem írja meg a sajátját ...

Én játszanék veled: Halál,
ha fakó árnyad lengedez;
lennék érett búzamező,
melyet kezed éppen keres.
De elhajolnék mint a nád,
ha meglengetnéd a kaszád.

És játszanék veled: Idő,
göröngyös útra mutató;
ha fáj a gond, és ég a szív,
álljon az óramutató.
Majd akkor rakjon perceket,
hogyha a rossz már nem nevet.

De, játszanék még kék eget,
mely szivárványtól fényes, és
a halálnak színnel üzen,
hogy lesz még új felébredés.
S ha életem csak torz tükör;
a szívem benne tündököl.

Hozzászólások

Toma

2012, június 28 - 22:07

Permalink

Jó válasz... Az első versszak

Jó válasz... Az első versszak nagyon tetszik.

(csak kérdés: a kék ég hogyan lüktet a szivárványban?)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Braunel

2012, június 29 - 06:20

Permalink

:) Igazad van. Ezt a szót

Igazad van. Ezt a szót nem kellett volna átvennem. Javítottam.

Köszönöm, hogy itt jártál.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Kőszeghy Miklós

2012, június 29 - 20:37

Permalink

Igencsak meglepődtem ezen a versen, hiszen az eredeti sem egyszerű. Nem gondoltam volna, hogy valakiben további gondolatokat, vagy éppen ilyesforma választ eredményezhet.
Ilyenkor mindíg elgondolkodom azon, hogy mennyire jó lenne különböző, előre megbeszélt témák közös feldolgozásába belefogni. Ki hogyan látja, ki milyen oldalról közelítene meg valamit, például a játékot a halállal! :)

Tetszik a vers és nem pusztán azért, mert szinte minden lényeges szó, kép visszaköszön a másikból, hanem mert nagyszerű dolognak tartom, ha valaki bármiből képes ilyen magas színvonalú verset alkotni.